A hibriditás helyszínei

Posztkoloniális értelemben a Hibriditás olyan jelenség, ami kultúrák találkozásánál és oly módú keveredésénél jön létre, amikor valami új alkotódik. Ez az 'új' a Hibrid. Nem átmenet a két kultúra között, hanem valami egyedi, ami mindkettő tulajdonságait hordozza. A Hibriditás a kultúra minden elemében felfedezhető: nyelv, identitás, művészet, stb.; emiatt sok tudományág foglalkozik vele.

A posztkoloniális Hibriditás a gyarmatosítók és gyarmatosítottak kultúrájának találkozása és keveredése által jött létre. Ez egy bonyolult folyamat, ami nem egyszerű átvételt jelent - a két kultúra között kölcsönhatások lépnek fel. Ehhez szükséges az úgynevezett "közös tér", ahol a két kultúra elemei összekapcsolódhatnak és új identitásokat hozhatnak létre. Egy mondatban a Hibriditást így tudnám definiálni: Olyanféle identitás, ami nem egyszerűen két kultúra keveredése, hanem, ami habár hordozza a "szülők" jellegzetességeit, mégis valami teljesen új és sajátos.

Számomra úgy tűnik két kultúra találkozásakor gyakorta az egyik dominánsabb a másiknál, emiatt az képes saját kultúráját rákényszeríti a másikra, amazét pedig igyekszik eltörölni. Épp ezért a valódi Hibriditást ritkának tartom. Tudnék sok példát hozni olyan esetre, ahol egy kultúra elemei felszívódnak egy másikba, de olyanra, ahol két kultúra valami újat alkot már kevesebbet. Bár meglehet, hogy ez csak saját ismereteim hiányosságából fakad.

A Hibriditás helyszínei lehetnek fizikálisak. Például határterületek két állam között. Vagy városrészek, ahol etnikai vagy kulturális eltérés van a többi résztől (China-town, vagy Budapesten a zsidó negyed). De a külföldön élő diaszpóra-közösségeket is fel lehet hozni példának. Mind-mind alkalmas helyszín a Hibriditás megjelenésére. Bár legfőbb fizikai helyszíne a volt gyarmatok.

Absztraktabb értelmezésben kulturális helyszín lehet maga a nyelv. A pidzsin vagy kreol nyelvek jó példák erre. Ezek olyan féle kevert nyelvek, amik közvetítő szerepet játszanak két eltérő nyelvet beszélő kultúra között. Ezek a nyelvek lexikájukban, nyelvtanukban mindkét nyelv elemeit magukban hordozzák (igaz a pidzsin nyelvekben leegyszerűsített formában). Általában a pidzsinekből fejlődnek ki a kreol nyelvek, s még a pidzsin nyelveket második nyelvként, a kreol nyelveket anyanyelvként beszélik. A Karib-térség államaiban rengeteg ilyenfajta pidzsin vagy már kreol nyelvet lehet találni. (Bár nem kell ilyen messze menni. Egyes nyelvészek szerint az angol is egy kreol nyelv, habár ez vitatott).^[1]

A karib térségben maradva, vallási (vagy talán inkább már okkult) Hibriditásra példa lehet a vudu és annak változatai. A vudu egyfajta szinkretizmus, amiben afrikai és keresztény elemek is vegyülnek, hogy valami kifejezetten egyedit és újat alkossanak.

Az okkultizmusnál megragadva, de a Karib-szigetekhez képest közelebb, felmerül bennem W. B. Yeats és az ő költészete. Yeats abban az időszakban alkotott amikor az ír irodalom igyekezett megalkotni saját identitását, amikor próbálták életre kelteni az ír irodalmi hagyományokat. De mivel a halottat életre kelteni lehetetlen, az egyetlen dolog amit tehettek, hogy egy új identitást hoztak létre, ami habár az ír kultúrára épít (mitológia, szájhagyomány), mégis az angol imperium kontextusában értelmezi magát.

Yeats, műveiben kreatívan vegyítette az ír és angol kulturális elemeket. Kombinálta az ír mitológiát és nacionalista témákat az angol verses formákkal. Például a "No Second Troy" versében (amiről sajnos nem találtam magyar fordítást),^[2] ír nacionalista témában ír (Maud Gonne patriota aktivistáról) ám ezt a shakespearei szonett mintájára teszi (aminek habár utolsó két sorának couplet-et kéne formálnia - Yeats ettől eltér; talán ez értelmezhető irodalmi ellenállásnak).^[3]

Műveiben megjelenik a kolonizáltság feszültsége. Versiben ellent megy az angolok dominanciájának, ám érdekes módon (bár nem meglepően)^[4] angolul írja a műveit. Műveit azok nyelvén alkotja, akik ellen mérgelődik. Számunkra ez talán furcsa, hogy hogyan lehet valaki úgy nacionalista író, hogy nem a saját, hanem pont, hogy a hegemón nyelvén alkot. Szerintem ez egy remek példa a Bhabha által említett ambivalenciára. Bár lehet, hogy Yeats sértőnek találná ezeket a megállapításokat, szerintem ő és az ő versei remek példák a művészetben megjelenő Hibriditásra. Az ír nacionalista költő aki angolul alkotott.

Összefoglalva a hibriditás helyszínei ott találhatóak, ahol a határvonalak; ahol két kultúra találkozik és kölcsönhatásba lép egymással. Ezek lehetnek valódi fölrajzi helyszínek (határok, gyarmatok), de lehetnek kulturális és művészeti helyek is (nyelv, vallás, irodalom). Ezeken a helyeken születnek meg azok az új identitások, jelenségek, és kultúrák, amiket Hibridnek nevezünk.