A hegemón alárendeltjei

Mi a különbség Hatalom és Hegemón között? Egyrészről mindkettő kifejezés valamilyen dominanciai viszonyra utal két fél között. A Hegemónnak és Hatalomnak is vannak alárendeltjei, és mind két fogalom valaki(k) vagy valami(k) feletti uralmat jelent. Szerintem a kettő közötti különbség azonban a dominancia megszerzésének és fenntartásának módjában rejlik.

Míg a Hatalom közvetlen és sokkal fizikálisabb — egyértelmű az alárendelt számára, hogy ki uralkodik fölötte (ki csattogtatja az ostort a hátán, kinek kell hódolnia, szabályait betartania) — addig a Hegemón láthatatlan eszközökkel végzi munkáját. Az ideák világából meríti eszköztárát: kultúra, ideológia, gazdaság – és ezeken keresztül szerez befolyást és közvetett kontrolt magának az alárendelt felett.

A Hegemónia a dominancia olyan formája, ami nem (feltétlenül) erőszak által lett megszerezve. A Hegemón olyan dominancia, amelybe az alárendelt beleegyezik, és a uralkodás "titokban" működhet. Miért? Mert a Hegemón tudja, az ellen nem lehet lázadni, akinek nem ismerjük nevét.

Emiatt olyan nehezen megfogható a Hegemónia mibenléte. Úgy hiszem mindannyian érzékeljük a jelenlétét, tudjuk, hogy van Hegemónia, de rámutatni a forrására, vizsgálni működését rendkívül nehéz feladat. Láthatalan, és emiatt láthatóvá tétele is bonyolult. S mivel, hogy a Hegemónia olyasféle dominancia, amiben az alárendelt nem érzi magát kényszerítve (nem ostorral, hanem ideákkal van irányítva), ezért gyakran nem is érezzük szükségét, hogy foglalkozzunk vele. Való igaz, hogy a fentebb említett Hatalom erőszakos dominanciáját égetőbb kérdésként érezzük. (Hogyha Maslow-szükséglethierarchiára gondolunk, nem meglepő, hogy a fizikai biztonság [és az azt fenyegető Hatalom] nagyobb prioritást élvez az aktivisták és értelmiségiek listáján.)

Ennek ellenére én mégis megpróbálkozom, hogy megfogalmazzak a Hegemóniáról pár gondolatot. Pusztán abból a okból is, hogy alárendeltjeit csak akkor tudom meghatározni, miután a mestert meghatároztam.

Ahogy fentebb említettem a Hegemón láthatatlan és közvetett, mivel eszközei is ilyenek: absztrakt, megfoghatatlan, elmei (bátorkodtam az plátói idea kifejezést használni). A Hegemón az élet minden területén előfordulhat. Ott van a kultúrában, értékeinkben, történelmünkben; de ott van a hétköznapjainkban is: a divatban, ételeinkben, oktatásunkban, munkahelyünkön. A Hegemónia forrása (az uralkodó állam, csoport, vagy ideológia) úgy erőlteti rá az alárendeltjeire saját értékeit, kultúráját, normáit, hogy azok ne csak elfogadják azokat helyesnek, de be is építsék saját világképükbe, hogy természetesnek vegyék azt. Ilyen helyzetben, hogyan lehet meghúzni azt az elválasztó vonalat a Hegemón kultúrája és a még "érintetlen" kultúra között?

Fenti paragrafus bonyolultságán pár példa szemléltetésével enyhítenék. Előző esszémben azt állítottam, hogy a nyugati kultúra megegyezik az anglophone kultúrával. Igen, egyrészről Amerika exportált médiája befolyásolja, hogyan látjuk magunkat. A hollywoodi filmek az európai emberek elméjébe is beleültette az Amerikai Álom képét, a kapitalizmus csodáját. S éppúgy kultúránkban, öltözködésünkben, technológiánkban sem vagyunk különbözőek az angoloktól/amerikaiaktól. Rock, pop vagy épp jazz zene. Microsoft és Apple számítástechnikai eszközök. Hogy metróval utazunk munkába. Hogy csak öt napot dolgozunk. (Habár Magyarországon a Kádár rendszer vezette be 1981-ben, Henry Ford már 1926-ban elkezdte). Parlamentünk, kávéházaink, alkotmányunk. Hogy az angol a jelenlegi Lingua Franka. Valójában Magyarországon is, sokan angolként élnek.¹

Vagy ha csak a formális férfidivatra gondolunk, a fekete öltöny, oxfordi cipő mind-mind angol találmányok, és mégis magunkénak érezzük őket. Meglátunk egy magyar embert fekete öltönyben nem fogjuk azt mondani rá, hogy angolnak van öltözve. Ez a Hegemónia. Ez, hogy nem látjuk benne a másik kultúra dominanciáját, úgy vélem, ez az ami megkülönbözteti a Hegemónt a Hatalomtól.

Vagy, hogy még egy érdekes gondolatot felvessek erről, gondoljuk a teafogyasztásra. A tea mint – növény, de mint – fogyasztási cikk is keletről, elsősorban Kínából származik. Magyarországon a teafogyasztás a mindennapjaink része, nem gondolunk úgy rá mint egzotikumra. Ám állítom, nem azért mert Kínának lenne Hegemóniája felettünk.² Európába (a portugálok, de később nagyobb erővel) a Brit Kelet-indiai Társaság terjesztette el a teaivás szokását. Van ebben valami ironikus, ami mosolyra késztet; a kultúránk ezen része sem az anyaországból származik, hanem ezt is az angolok mediálják nekünk.

Ezen a kurzuson épp úgy, mint akadémikus körökben általában, a Hegemónia a posztkolóniális gondolkodásban jön elő legtöbbszőr. Ezért olyan jó példák mindig az angolok. De feltételezem, hogy nem csak ilyen nagy távlatokban értelmezhető ez a fogalom. Ha tovább gondolom a fenti megfogalmazásomat, hogy a Hegemón olyan láthatatlan dominancia, amit az alárendelt elfogad és sajátjának érez, akkor ezt nem csak államok között lehet felfedezni.

Alárendelt nélkül nincs Hegemónia, szóval ki számít a Hegemón alárendeltjének? Olyan személy, csoport vagy rendszer, ami egy másik irányítása, befolyása vagy kontrollja alatt áll. És habár mi úgy vizsgáltuk a Hegemóniát, mint a kolonizáló kultúrájának internalizált fennmaradását, ahol a kolóniák függetlenségük elérése után is alárendelt szerepben vannak — számomra úgy tűnik, nem szükséges a kolonizált múlt a Hegemónia meglétéhez.

Az angolokról a kép, amit fentebb megfestetem, jelentéktelennek, már-már kellemesnek mutatja a Hegemóniát. Talán saját hibám, talán a Hegemónia tulajdonsága, hogy nem tűnik fel benne a probléma, nem látató mi a baj a Hegemóniával. A probléma az, hogy függővé tesz.

A Hegemóniának két játékosa van: az alárendelt és a domináns. Hierarchiai különbség van a kettő között. Az alárendelt függ a dominánstól anyagi, jogi, szellemi és más formákban. Mivel bölcsész vagyok (vagy szeretnék lenni), mindig a kultúrából indulok ki először. Vajon az importált kultúrcikkek nem tesznek minket függővé? Tudjuk úgy élvezni a kis költségvetésű magyar filmeket, mint a millió dolláros amerikai blockbuster-eket? Vagy ezek az import filmek olyan magasra tették az elvárásainkat, hogy saját kultúránk már nem tud neki megfelelni? A Hegemónia gondolkodásunkat is befolyásolja. Úgy gondoljuk, hogy a Hegemón kultúrája jobb, minőségibb, a miénk pedig silány.

De tovább gondolnám még ezt a kérdést, mert úgy gondolom így tudok egyre közelebb kerülni ahhoz, hogy megállapítsam kik a Hegemón alárendeltjei. Mi a Hegemónia? Egy alárendelt és egy domináns fél közötti láthatatlan, megfoghatatlan függési viszony; olyan rendszer, amit az alárendelt is normaként fog fel, amit helyesnek, jogosnak tart — amelyet részévé tesz saját világnézetének. Hol van az elválasztó vonal az alárendelt kultúrája és a Hegemón kultúra között (ha van egyáltalán)?

Számomra úgy tűnik, bármilyen olyan hierarchiai viszony, amit az alárendelt elfogad és sajátjának érez, nevezhető Hegemóniának. Akkor mennyire lehet kicsi a Hegemónia? Hegemónia létezhet államok között: ezt vizsgáljuk a kurzuson. De Hegemónia lehet államon belül is, például a kormány és a nép között: ahol a kormány propagandát használva teszi saját világnézetét a nép világnézetévé. De vajon lehet Hegemónia városi szinten? Önkormányzat és lakosok között? Vagy intézményen belül, munkahelyen? Egy iskola kultúrája mondjuk; azt a tanárok vagy a diákok szablyák meg, ott ki az alárendelt? Lehet-e Hegemónia két személy között? Mondjuk egy párkapcsolatban, aminek ha vége szakad is a másik személy világnézete, öltözködési stílusa, szokásai megmaradnak rajtunk és magunkévá tesszük azokat. A függés ezekben is megtalálható, legyen az politikai, pénzügyi, szellemi, vagy lelki.

Társadalmunk az egymástól való függésre van építve. Mindenki függ mindenkitől. Nincs munkás, ha nincs munkahely, de nincs munkahely, ha nincs munkás. Nincs tanár diák nélkül. S nincs Hegemón alárendelt nélkül. Kultúránkhoz mindannyian hozzájárulunk, mindenki vesz ki belőle és tesz bele magából. A Hegemónia ott van mindenütt, és mindenki részét képezi. Csak akkor tudunk létezni ebben a társadalomban, ha annak közösen alkotott kultúráját, szabályrendszerét elfogadjuk és magunkévá tesszük; egyszóval alárendeljük magunkat saját(?) Hegemóniánknak. Úgy tűnik nekem, egymásnak alárendeltjei vagyunk.

Egy mondatban: Mi vagyunk a Hegemónia, és mi vagyunk az alárendelt is.