A történelmi diskurzus rendje

Mindenki fejében létezik egy kép a történelemről. Egy elképzelés arról, hogyan is zajlott le a múlt, miként történtek az események. Ahelyett, hogy egy megkérdőjelezhetetlen monolitszerű történelemről beszélnénk sokkal inkább történelmi diskurzusok sokaságáról van szó. Ez a történelem, vagy történelmek mindenki fejében másként jelennek meg.

Nincs egy objektív történelem, minden személy saját értelmezést ad a történteknek, ezáltal létrehozva naratívák/diskurzusok rengetegét. A diskurzusok tárgya ugyanaz: a történelem, vagy annak bizonyos korszaka/eleme; a diskurzusok közötti különbségeket annak a célja, vizsgálati módszere, alapossága, nézőpontja befolyásolja.

Különböző tudományos, politikai és társadalmi csoportok másként vélekednek a történelemről, a történtekről. Más céllal vizsgálják azt: az igazság megismerése, hatalom legitimizálása, önön identitásunk formálása. Más módszereket, és más forrásokat alkalmazva ehhez.

Valami olyasmi rendet képzelünk el, hogy a történész évekig tartó kutatás után megírja egy kornak (vagy egy koron belül egy témának) a történetét. Ez egy leegyszerűsített, rövidített formában bekerül a tankönyvekbe és az oktatásba majd ezen keresztül a köztudatba és kollektív emlékezetbe.

Azonban ezt a képet megbolygatja a politika, aki több helyen belenyúl a dologba. Már azáltal, hogy kinek a kutatására ad támogatást befolyásolja, hogy mely naratívákat/diskurzusokat fogad el igaznak (vagy hasznosnak). Aztán hatalmas beleszólása van abban, hogy mely tankönyveket engedélyez a közoktatásban, milyen témák legyenek a NAT-ban, és mindezáltal, hogy a társadalomnak milyen ismerete legyen a történelemről, történtekről.

Mintha lenne egy “történelem” nevű háromszög, aminek a három csúcsa a történész (tudós), politikus és az átlagember, akiknek folyton változó helyzete a síkon változtatja a háromszög formáját. Néha a történész és a politikus van egy oldalon, így derékszöget rajzolnak, néha a politikus és az átlagember nézete kerül közel egymáshoz, így hegyesszöget képeznek.

Mindez egyrészről óvatosságra int, minthogy rengeteg diskurzus van a történelemben, hiszen az könnyen manipulálható és létrehozhatóak (mint ahogy léteznek is) olyan naratívák, nézőpontok történelmi tényekről amely valamilyen csoport érdekét hordozza magában.

Azonban tekinthetjük ez a pluralizmust pozitív tényként is, merthogy több nézőpontból is lehetőségünk van vizsgálni a múltat, megkérdőjelezhetjük az uralkodó, vagy uralkodásra vágyó naratívákat/diskurzusokat.