Nyugat a kelet szemével

Hogyan látja a kelet a nyugatot? Először fordítva vizsgálnám ezt a kérdést: Mit gondol a nyugat, hogyan látja őt a kelet? Eszembe jut az a fantasztikus jelenet a Monty Python Brian élete című filmből “Mit adtak nekünk a rómaiak?”. A Júdea Népe Frontnak elege van a rómaiakból és meg akarnak tőlük szabadulni. Hogy szemléltessék elnyomott sorsukat és a rómaiak piócaszerű dominanciáját, elhangzik a kérdés: “Mit adtak cserébe nekünk a rómaiak?” Az elvárt válasz természetesen a 'Semmit!' lenne, de végül a Júdeai Nép Front tagjai előállnak egy szép listával. Felsorolják mindazt, amit a rómaiak tettek értük: csatornázást, gyógyászatot, közbiztonságot, népfürdőket, vízvezetéket, öntözést, utakat, oktatást, bort és békét hoztak.¹

Ez a már klasszikussá vált jelenet remekül demonstrálja, hogyan látja magát a nyugati ember a kelet-nyugat viszonyban. Az angolok, akik maguk is római modellre hódították meg a fél világot, szeretnének úgy gondolni magukra, mint a kultúra, a technológia és a fejlettség – egyszóval a modernitás messiására.

Az irónia benne az, hogy a nyugati, kolonizáló ember nem képes szembenézni az általa elkövetett szörnyűségekkel, hanem hálát vár az általa elnyomott népektől. 'Nézd, mennyi mindent adtam neked, mekkora fejlődést hoztam. Hol lennétek nélkülem?' A nyugati ember szeretné magáról azt hinni, hogy a kelet is így gondol rá. Azonban ez nem valószínű. Hogyan látja a kelet a nyugatot valójában? Hogyan néz ki az occidentalizmus?

Középiskolában volt egy magyar származású japán tanárom, aki több évig Japánban élt. Ő mesélte, hogy sehogy nem tudta megértetni a munkáltatójával, hogy ő nem beszél angolul. Miért lehet ez? Egyrészről, mert Angliának van az egyik legnagyobb kolonizáló múltja. De ha ez lenne az alapja, akkor miért nem feltételezte, hogy tud franciául vagy spanyolul? Az igazság szerintem sokkal inkább az exportált médiában keresendő. Mi az, ami eljut rólunk keletre? Mi az a kép, amit alkotunk magunkról és közvetítünk kelet felé?

Ez az általunk megalkotott kép önmagunkról a médián keresztül jut el kelet felé: filmek, könyvek, videójátékok, zene, stb. A világ kulturális központja a történelem során folyamatosan nyugat felé haladt: Athén, Róma, Párizs, London. Jelenleg pedig vitatható, hogy nem Európában kell keresni. A nyugati világ jelenlegi kulturális központja Los Angeles. A nyugati kultúra legnagyobb exportmágnása pedig Hollywood, így nem meglepő, hogy ami eljut a mi kultúránkból keletre, amerikai külsőt kap. Amerika formálja a nyugati kultúrát, beleértve Európáét is,² emiatt keleten az az elképzelés létezik, hogy a nyugati kultúra megegyezik az anglofón kultúrával. Ergo mindenki angolul beszél.

Ebből a szempontból Európa furcsa helyzetben van. Habár a nyugathoz sorolnak minket, nem felelünk meg az occidentalizmus ezen elvárásának. Európa egykor meghatározta Amerika kultúráját, hiszen innen ered (legalábbis nyugat-Európából) a legtöbb eleme: vallásosság, nyelv, gazdasági modell, stb. Ám mégsem Európa szabja meg az amerikai kultúrát, hanem sokkal inkább fordítva; a kolónia definiálja meg a kolonizálót.

Ám Európa nincs teljesen kiírva. A globalizált világ legnagyobb modelljei mind európai gondolkodóktól származnak: kapitalizmus, szocializmus, demokrácia, szabadság, individualizmus, stb. A gazdasági és politikai modelleket kelet a nyugati kultúrától kapta (vagy lett rákényszerítve). Ez egyfajta példamutatás - követés kapcsolatot feltételez, ahol a nyugati hatalmak, minthogy sokkal régebb óta gyakorolják ezeket a modelleket, előrébb lennének bennük. Ám nem nehéz olyan példával előállni, ahol ez a viszony megfordult.

Japán technológiai fejlettsége, amitől a 80-as évek amerikai futurizmusa olyannyira meg volt ijedve. Korea technokratikus berendezkedése vetekszik a Szilícium-völgy hatalmával. Kína, mint a világ legnagyobb exportőre, veszélyezteti az amerikai (és így a nyugati) piacot. Az olajhercegek pedig kihasználják az olajfüggő országok kiszolgáltatottságát. Így már nem csak 'példaképként' látja kelet a nyugatot, de most már versenytársként is.

Szóval a Monty Python skichez képest a nyugat (Róma, Anglia, Amerika vagy tágabb értelemben) nem a keletet felkaroló erő, mint ahogy azt önmagáról gondolja. Mostanra kelet egyes országai túlszárnyalták a nyugatot (de legalábbis egyenrangúvá váltak), és versenyre tudnak kelni vele.

Hogy milyennek látja kelet a nyugatot, befolyásolja a kettő közötti történelem, a jelenlegi gazdasági és politikai rivalizálásuk, és hogy a nyugat milyen képet tud magáról alkotni az exportált kulturáján keresztül.